Előszó

Ez a dokumentum lírai, introspektív prózaversek nagy gyűjteménye. Visszatérő témákat járnak körül: emlékezés, gyász, szerelem utáni vágyakozás, belső sebek és lelki újjászületés. A Balaton, a téli tájak, a kávézók és a csendes városi jelenetek szimbolikus helyszínként ismétlődnek.

A természet, az időjárás és a mindennapi apró pillanatok a beszélő belső életének tükreivé válnak, míg az angyalok, madarak, köd, láva és felhők képei az átalakulást, a fájdalmat és a rugalmasságot fejezik ki.

A hang gyakran elszigeteltnek és a modern társadalomból kiábrándultnak érzi magát, mégis továbbra is keresi a hitelességet, a gyengédséget, a földhöz, a szeretethez és az örökkévalóhoz való tartozás érzését.